2010-10-24

Felavattuk Kazinczy Lajos szobrát

Kazinczy Lajos, a nyelvújító Kazinczy Ferenc legkiesebb gyermeke 1820-ban született az édesapja által Széphalomnak nevezett településen a mai Magyarország Zemplén megyéjében. Kazinczy Lajos az osztrák hadsereg tisztje volt, a 9. huszárezredben szolgált. Önként adta fel katonai karrierjét, majd 1848-ban, a szabadságharc kitörésekor önkéntesként jelentkezik a forradalmi erőkhöz, ahol csakhamar előre tör, rövid időn belül ezredes lesz belőle, bizonyos vélemények szerint a tábornoki rangig jutott el.
A szobor állításával a kezdeményezőknek az volt a célja, hogy méltó emléket állítsanak a 15. aradi vértanúként is ismert hősnek, akit a forradalomban való részvétele miatt 1849. október 25.-én kivégeztek. Mivel sírjának helye pontosan nem ismert (az aradi vár árkában nyugszik) a szobor és a mellette elhelyezett emléktábla, mint emlékhely is szolgálnak. A szobor állításának és Érsemjénbe szállításának költségeit a székesfehérvári székhelyű Krajczáros alapítvány állta, a szobor megalkotója pedig Tóth Lajos, soltvadkerti ács- és faragómester. Az avató ünnepség 2010. október 24.-én, vasárnap déli 12 órai kezdettel folyt le a szobor felállításának helyszínén, az érsemjéni Kazinczy Ferenc, Fráter Lóránd és Csiha Kálmán Emlékmúzeum udvarán. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével és Balázsi József, Érsemjén polgármesterének ünnepi beszédével kezdődött, aki miután üdvözölte a jelenlévőket elmondta, hogy talán nem véletlen, hogy Kazinczy Lajos vértanúságának emlékünnepe időben oly közel esik az 1956-os forradalom kirobbanásának időpontjához. Örömének adott hangot, mivel annak ellenére, hogy nemrég még magyar szó nem hallatszott az egykori Bossányi kúria udvarán, ezen ünnepség alkalmával magyarok, honvéd és huszár egyenruhás „katonák” mintegy újra birtokba veszik ezt az ősi magyar épületet. A polgármester után a Krajczáros Alapítvány képviseletében dr. Börcsök Rudolf, ny. ezredes szólalt fel, aki néhány szóba bemutatta az alapítvány történetét, fő célkitűzéseit és eddigi legfontosabb eredményeit, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy az ehhez hasonló rendezvényeken keresztül talán sikerül még közelebb hozni egymáshoz a trianoni határok által szétszakított magyarokat. A beszéde végén ünnepélyesen átadta a szobrot Érsemjén község lakosainak és polgármesterének. Ezt követően Németh István (Krajczáros Alapítvány) és Balázsi József leleplezték a szobrot, majd Jákob János protestáns tábori lelkész és Borsi Imre Lóránt érsemjéni római katolikus plébános megáldották illetve megszentelték az emlékművet. Az ünnepség következő mozzanatában dr. Kedves Gyula, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeumának főigazgató helyettese, az 1848-as forradalom szakértője mutatta be Kazinczy Lajos életét és munkásságának jelentőségét. Őt Sárközi Zoltán, a Pro Liberta Partium Egyesület elnöke követte, aki beszédében kiemelte, hogy nem az az igazi magyar, akinek az ősei is azok voltak, hanem az, akinek az utódai is azok. Kocsár István, ny. alezredes harmonika kísérettel előadott negyvennyolcas, katonanótáit a közönség is énekelte, különösen megható volt az iskola kórusának részvétele a nóták éneklésében. A hazafias nóták felcsendülését követően forradalmi Petőfi verseket hallhatunk Szabó Imre és Sütő Szabolcs tolmácsolásában. Az érsemjéni Kazinczy Ferenc I-VIII. Osztályos Iskola tanulóinak előadása következett, amelyikben a tanulók – felkészítő tanáraik közreműködésének is betudhatóan – szavalataikkal és katona-dalaikkal ámulatba ejtették a hallgatóságot. Az iskolásokat a szintén helyi Ezüstperje néptánccsoport tagjai követték a színpadon, akik a tőlük megszokott és elvárt színvonalú előadással, méltóképpen emlékeztek meg az érsemjéni kötődésű Kazinczy Lajosról. Az előadás a néptánc elemeit felhasználva regélte el Kazinczy és az aradi tizenhárom elveszejtésének történetét. Az ünnepség utolsó momentuma a koszorúk elhelyezése volt, ezt követően, a Szózat eléneklése után a díszőrség kivonult a múzeum udvaráról, majd az ünneplők is elhagyták a helyszínt.